Eküvői szertartás

A keresztényeknél a házasság szentség. Isten emberek iránti szeretetének jele. Fontos, hogy minden katolikus templomban vagy kápolnában lehet esküvőt tartani. A házasságkötésre való jelentkezéskor személyesen kell megjelenni az állandó lakhely szerinti plébánián. A felek közül az egyiknek római-katolikus vallásunka kell lennie.

A jelentkezéskor előre jelezni kell, hogy van-e olyan pap, akihez ragaszkodnak, illetve a melyik helyszínen szeretnék tartani az esküvőt. A következőkben a pár házassági tanácsadáson vesz részt, itt beszélik meg a szertartás részleteit és néhány jó tanáccsal, látják el őket.

Ha a pár egyik tagja sem volt előtte házas, akkor szükséges:

• keresztlevél
• érvényes személyi igazolvány
• és, ha más kerületben szeretnének esküdni, akkor egy elbocsátó iratot kell kérni a kerületi plébániától, ahova eredeti lakhelyük be van jelentve.

Ha az egyik fél már túl van egy polgári esküvőn, akkor szükséges:

• annak a házasságnak az iratai
• a felbontást igazoló papírok.

Ha az egyik fél özvegy, akkor szükséges:

• az elhunyt fél halotti anyakönyvi kivonata.

Ha az egyik fél már túl van előzőleg egy templomi esküvőn, akkor szükséges:

• az egyházi esküvői irat
• ha a házasságkötést a Szentszék díszepenzative[1]feloldotta, akkor az díszpenzációs átirat
• halotti anyakönyvi kivonata. (Ha nincs halotti anyakönyvi kivonat, csak állami holttányilvánítási okirat, akkor az érseki egyházmegyei hatósághoz kell fordulni egyházi holttányilvánítási okiratért.)

Ezeket, az iratokat összeszedve legalább három hónappal az esküvői szertartás előtt kell jelentkezni a kívánt helyszínen. Az esküvő előtt kötelesek áldozni és gyónni. Ezek egy komolyabb alapozást igényelnek, amit jegyes oktatáson sajátíthat el a pár. Itt felkészítik őket az együtt élésre, gyereknevelésre, hit gyakorlására, valamint egyre közelebb az esküvőhöz elpróbálják a ceremóniát és megbeszélik a felmerülő kérdéseket.

A keresztényeknél ellentétben a református vallásúaknál nem csupán a polgári esküvő megáldása, hanem szentség, az Istenemberek iránti szeretetének jele. Egy visszavonhatatlan akaratnyilvánítás, mellyel elfogadják egymást férj és feleségként. Ez egy maradandó szentség, ami akkor kezdődik, amikor a templomi esketés során egymásnak adják magukat, és elfogadják egymást. Szerintük a házasság intézménye az utódok nemzésére és nevelésére irányul, mert a gyermek jelenti a legszebb ajándékot.

Először a pap és a tanuk foglalják el a helyüket. Utána a vőlegény, az édesanyja kíséri az oltárhoz, de néha egyedül jelenik meg. És legvégül a mennyasszony vonul be a templomba. Őt vagy édesapja vagy, a tanúja kíséri be. Az oltárhoz vezető út végén átadja a vőlegénynek. Majd együtt lépnek a tiszteletes elé.

Miután megtörtént a bevonulás a hívek felállnak és üdvözülésre, illetve könyörgésre kerül a sor. Vidéken ilyenkor szentáldozáshoz járulnak és van úgy, hogy az esküvő keretén belül a násznép is részt vesz az áldozásban. Ezek után a pap felolvas a bibliából és az evangéliumból.

A pap, a két tanú és az egybegyűltek előtt nyilatkozik a két fél, hogy házasságot akarnak kötni, hűséget esküsznek egymásnak, és a gyermekáldást vállalják. Tulajdon képen ez a házasság szentségének a lényege.

A két fél szolgáltatja ki egymásra a szentséget, s ezzel megnyílik a házasság kapuja az ő számukra. A jelen lévők csak tanuk, hogy felkészültek, és komolyan veszik a házassági szándékukat.

A szertartás során a pap a házasulandókhoz szól, kérdéseket tesz fel nekik, amelyekre ők válaszolnak. És a végén esküvel erősítik meg az ígéretüket és közben a feszületre, teszik a kezüket.

Az eskü után a pap megáldja a gyűrűket, és a szeretet illetve a hűség jeléül egymás ujjára húzzák.

Majd ismét feláll a násznép, és együtt könyörgéssel kérik a mindenható Istent, hogy szentelje meg és lássa el áldással az ifjú párt. A pap nászáldást kér a házasulandókra és a végén a záró áldás utána a pap, kíséri ki a már férj és feleséget.

A római katolikus szertartásra csak akkor van lehetőség, ha legalább az egyik fél katolikus. Abban az esetben, ha az egyik fél nem katolikus vallású, akkor a másik nyilatkozatot ír alá, hogy a gyermeküket majd katolikus szellemben nevelik.

Ha az egyik fél nincs megkeresztelve, akkor püspöki engedélyt kell kérniük az esketéshez és a katolikus félnek ebben az esetben is alá, kell írnia az előbb említett papírt a jövőre tekintve.

Ha a jegyesek egyik fele sem katolikus, akkor végig kell járni a katekumenátust[2]. Ez egy évig tartó hittanoktatás. És amikor mind a ketten megkeresztelkedtek, akkor kerülhet sor a katolikus szertartásra.